Váci Gastro blog

Angelato

Január 14.szombat 10.30-11.30
Családi délelőtt: Nagyapó meséi
Egy váci szerző: Fisch Gábor László saját könyvét mutatja be.
Mesefelolvasás kisgyerekeknek és szüleiknek játékkal, táncbemutatóval
Január 19. csütörtök 17.30-18.30
Pápay Eszter - A gyógyszer neve Megbocsátás c. könyvének bemutatója.
Másfél évvel a könyv megjelenése után a szerző élményeit tárja a közönség elé
Január 21. szombat 17-18.30
Latin Jazz koncert a már jól megszokott hangulattal, a Latin Jazz Trió közreműködésével
Január 28. szombat 17 órától
Argentin tangó Milonga est, a tangó zene szerelmeseinek
 

Curia borház (Jurtazáró szombaton!!)

Kedves Borbarátunk, Vendégünk!
 
A télen a hét végén utoljára lesz nyitva a váci főtéren a forraltboros jurtánk. Ez alkalomból 2012. január 14-én 20:00 órától jurtazáró bulira hívunk Benneteket / Önöket!

Helyszín: 2600. Vác Március 15 tér 20 előtti jurtasátor és környéke. Fellép: Mészáros Sára és a Feketekék Együttes.

A magyar népzene feldolgozásaikat nagyon kedveljük, a hangulat garantált.
Mindenkit szeretettel várunk !

Üdvözlettel: a Vig házaspár

Szimplavé

A Lekapcsolom a villanyt a fejemben című lemez bemutató koncertje.

Egy virágzó bodzabokor illata. Pipacsos mezőn kanyargó dűlőút. A bükkös templomi homályából kakukk szól. Elhullott állatok hófehér csontjai az avarban. Odébb egy hegy, kirabolva, megsebezve. Régenvolt arcok a forrás mozdulatlan víztükrén. A völgyben harang szól. Aztán a felhők, a felhők. Helyben vagyunk. A Börzsöny az ország legnagyobb összefüggő lakatlan területe. Ami azt is jelenti, hogy itt él a legtöbb tündér. Ének, gitár, furulya, kanna, cin, hangszőnyeg. A hóesés mint hangszer. Börzsönyizene. Zenebörzsöny.

A Bajdázó tagjai:
Gugyella Zoltán - ének, basszus, looper
Győrffy Ákos - ritmus, effekt
Mile Zsigmond - ének, gitár

A blognak és személyesen nekem is nagy siker, hogy harmadik éve írhatok nektek a városban lezajlott forraltbor főző versenyről. Idén, történelmi múltját tekintve negyedik alkalommal zajlott le ez a parádés kis verseny. Verseny? Azon ez a rendezvény már túlmutat és ez idén derült ki számomra legjobban, hogy mint zsűri vettem részt rajta, nem pedig mint versenyző. Teljesen más volt most a másik oldalról figyelni a csapatokat, a készülődést, izgalmat.. Hihetetlen profi volt minden csapat, tavaly is azt mondtuk Ágival (Vígné Ági - Curia borház), hogy ezt már nem lehet felülmúlni sem hangulatban, sem több csapattal, de aztán megintcsak sikerült! :)  Idén is megvolt az aggodalom, hiszem pár héttel a verseny előtt még alig 10 csapat nevezett, de aztán, ahogy szokott lenni, az utolsó pillanatban felébredtek! 26 csapatnál nem is fért volna el több a tér szegletében és talán jobb is, hogy ilyen kis helyre szorultunk. Jobban összekovácsolta a csapatokat, a vendégeket és a hangulatot is. Egyre komolyabb kis sátrak épülnek és az a bormennyiség, amivel 1-1 csapat indult.. A többség 50 liter alatt nem is főzött, de volt 70-80 literes kompánia is!

Néhányan hihetetlen, több száz kg-os sparheltokat cipeltek ki a térre, döntő többségben fával dolgoztak a csapatok.  Elég komoly volt a házipálinka felhozatal is, időszerű lehet egy pálinkafesztivál is, de ne szaladjunk ennyire előre! Harapnivalóban sem volt hiány, a legkisebb standon is minimum zsíroskenyérre számíthattunk, pogácsa mellett, de a villányi Szalontai pincészet borával dolgozó csapat (Jedlik Ányos baráti társaság) még kocsonyával is próbált vesztegetni ! :D

Nem ilyen apropó kapcsán szerettem volna írni a Kőkapuról, Vác legrégebbi, 85 éves múlttal rendelkező étterméről. Nyáron jártam náluk egy beszélgetésre/fotózásra, a tulajdonos Ambrus János fiával, akivel jó másfél órát érzekeztünk a vendéglátásról, a város és éttermük helyzetéről. Rengeteg képet készítettem, sőt a vendégkönyvükből kértem is kölcsön néhány fotót, nagyobb eseményekről, vendégekről. (ezúton is elnézést, hogy a mai napig nem vittem vissza a képeket!) Akkor még derülátóan mesélt a jövőről, de érezhető volt mondandóján, hogy napról napra, hónapról hónapra nehezebb munka a taplonmaradás.. Még egy ilyen évtizedes, nívós és neves étteremnek is, mint a Kőkapú. Sokan nem tudjátok, én sem tudtam, de közel 200 főt tudtak itt egyszerre leültetni, tehát a város legnagyobb étterme is volt egyben. A közelmúltban történt egy jelentős belső felújjítás, teljesen új lett a vizesblokk. A belső kert nagyon hangulatos, méretes és egy kellemes kis pincehelység is fekszik az étterem alatt, amely ideális volt borkóstolókra is.

Holnap forraltbor főző verseny a főtéren, kezdeném ezzel, még 1-2 hely akad és meg is telt a tér! Elkészültek az emléklapok, tegnap vettem át őket a nyomdában, korrektek lettek, majd meglátjátok :) Megvan a zsűri, a díjak, már csak rátok várunk, mint látogatók és mint csapatok, szóval toljuk meg azt a holnapot! (csendben jelzem, a tavalyi és idei csodaszép serlegek a Vendéglátók Váci Egyesületének önzetlen supportja a rendezvény irányába!) Idén csoda történt, ugyanis Vác hivatalos weboldala, a vac.hu hírt adott a versenyről, gyorsan hullámozzon is egy köznépit a blogot olvasó csapat!! Megvolt? Köszönöm! :D 2 év után, sajnos nem indulok csapattal, nem jött össze a kritikus tömeg, de így több időm lesz kóstolgatni, recepteket, ötleteket lesni! 31.-én pedig lesz 1 kis évzáró móka, szintén A téren, reméljük nem fog esni.. (Ha mégis, Király L. Norbi füle alatt biztosan elférünk hárman-négyen!)  A kis intermezzó után folytassuk a forraltbor teszt cikksorozatot (első rész itt), ezúttal 3 bort kóstoltunk meg. (pontosabban többet, csak a pendriveom nem lelem a többi képpel, de ez 9 hónap nemalvás után nem csoda, hanem velejárója az életnek.)

Ami igaz, az igaz, nem most, bő két hete december 3.-án!, de folyamatosan próbálom utolérni önmagam, ezért késtem a beszámolóval! Az üzletnyitás is csúszott azért néhány hónapot, de ahogy hallottam, számos nem várt akadály gördült a Barocco csapata elé. Nyár végén jártam lent náluk, akkor beszélgettem is Judittal, a tulajdonossal. Tetszett a lelkesedés, a hév, ami mostanra kristályosodott ki és érett be és nekem tetszik az eredmény! Hivatalos voltam a harmadikai nyitásra is, de csak villámlátogatás lett belőle. Pár képet kattintottam csak, illetve még a személyzet is dolgozott az utolsó simításokon, nem is akartam feltartani őket. Tegnap viszont volt egy szabad félóránk és feleségemmel és a kölyökkel lebaktattunk a 32 lépcsőfokon és megtekintettük a pincehelységet. A teljes beszámolóra várnotok kell, lévén az ételkóstolás a hétvégére marad, annélkül pedig nem lehet teljes egy írás.. Amit viszont elöljáróban elmondhatok az az, hogy látszik a befektetett munka, igazán elegáns lett a helység. Tetszetősek a dekorációk, azthiszem Judit és csapata külcsínben mindent hozott, amit igért. Megnyerőek a nagyméretű, feketére fújt asztalok, csinosak a vörös neobarokk szék és fotelkárpitok, a galéria is szépen alakul.