Nem ilyen apropó kapcsán szerettem volna írni a Kőkapuról, Vác legrégebbi, 85 éves múlttal rendelkező étterméről. Nyáron jártam náluk egy beszélgetésre/fotózásra, a tulajdonos Ambrus János fiával, akivel jó másfél órát érzekeztünk a vendéglátásról, a város és éttermük helyzetéről. Rengeteg képet készítettem, sőt a vendégkönyvükből kértem is kölcsön néhány fotót, nagyobb eseményekről, vendégekről. (ezúton is elnézést, hogy a mai napig nem vittem vissza a képeket!) Akkor még derülátóan mesélt a jövőről, de érezhető volt mondandóján, hogy napról napra, hónapról hónapra nehezebb munka a taplonmaradás.. Még egy ilyen évtizedes, nívós és neves étteremnek is, mint a Kőkapú. Sokan nem tudjátok, én sem tudtam, de közel 200 főt tudtak itt egyszerre leültetni, tehát a város legnagyobb étterme is volt egyben. A közelmúltban történt egy jelentős belső felújjítás, teljesen új lett a vizesblokk. A belső kert nagyon hangulatos, méretes és egy kellemes kis pincehelység is fekszik az étterem alatt, amely ideális volt borkóstolókra is.
A konyha jól felszerelt, összeszokott csapattal üzemelt, foglalkoztak ételkiszállítással is, egész korrekt árakon. Vác főtér központú, ezt nem lehet nem érezni, főleg nem egy vendéglátóhelynek. A városba utazó turisták nem nagyon mozdulnak ki a központból és talán egy kis reklám is elkelt volna a helynek, de tény, az éttermi látogatók száma a tulajdonos szerint is folyamatosan csökkent. Esküvők azért szép számmal voltak itt, illetve céges rendezvények, karácsonyi és egyéb bulik, megfordult itt többször Mága Zoltán és sok más híresség is. A tulajdonos Ambrus János szívügyének tekintette a rászorulók támogatását, ezt a törekvését Lions Club keretein belül valósította meg.
A Lions Klubról, történetéről ITT olvashatsz többet:
"Egy chicagoi üzleti kör tagjaként kapcsolatot teremtett hasonló független szervezetekkel szerte az országban, hogy önkéntes szolgálatot végezzenek és egyetértést teremtsenek emberek között a humanitárius szükségletek kielégítésének megsegítésére."
A klub nemzetközi szervezet volt, munkája során a rászorulók támogatását tűzte ki célul. A váci szervezet, a Kőkapu tulajdonosának, Ambrus János támogatásával többször szervezett ételosztást a főtéren, az étteremben, illetve nyáriszünetben a rászoruló diákok étkeztetését oldotta meg.
A nyáron készült képeim eltűntek, mint az aranyóra, ráadásul az étterem weboldala sem érhető el, ahol szintén nagyon sok kép fentvolt.Egyelőre a jegyzeteim sincsenek nálam, amiket a beszélgetés során készítettem, de megpróbálom alább összeszedni a Kőkapu hiteles történetét. (holnapi nap frissítés várható)
Váci telekkönyvi iratok szerint már 1892-ben lakóház állt a mai étterem helyén. Közel 30 év múlva, 1919-ben a Mayer család vette meg az épületet, amely 1924-től mészárszék és fogadó is volt egyben. Az akkori "tulajdonos" Mayer Ferencné volt, a étterem befogadóképessége akkoriban még csekély 20-25 fős volt. A második világháború éveiben 1945-51 között zárva tartottak, majd 1955-ben egy jelentős felújítás és bővítés után, egy 30 fős különteremmel ismét megnyitott a hely. A Mayer étterem nevét ez a korszak határozta meg, nagymamám is sokszor mesélt és mesél róla, akkoriban az egész országban híresnek számított! 1969-től 72-ig ismét zárva tartott az étterem, ekkoriban építették a mai formára az épületegyüttest és nőtt a kapacitás, közel 200 főre.
Az Ambrus család 1989-ben vásárolta meg az éttermet, folyamatos fejlesztésekkel, nagyszerű szakembergárdával vitték tovább az étterem hírét. János testvére, Ambrus Tibor vezeti a szintén Vácon található és nemkülönben híres Váczi Remete éttermet, a dunaparton, amiről ITT emlékeztem meg.
2009-ben ünnepelte 85. születésnapját az étterem, amely évfordulót egy 1 hónapos rendezvénysorozattal és egy kiállítással ünnepeltek meg. Ambrus János a következőképp emlékezett meg az étterem múltjáról:
„Hosszú idő telt el életünkből, amit itt töltöttünk el. És mivel hogy én már lassan 30 éve itt vagyok ebben az étteremben, igyekeztem a múltat és a jelent egy kicsikét bemutatni. Szeretnék annyira patriótája lenni a városnak, hogy itt, ahol a vendégeink élnek, azokkal tudatosítanám, bemutatnám azt, hogy honnét indult el és mi lett belőle.”
Reméljük, ha kis kihagyás után is,de Vác első 100 éves éttermét ünnepelhetjük majd hamarosan, egy újbóli megnyitás után! Zárásul néhány kép az étterem mindennapjairól, amint megkerülnek a saját képeim, azok is láthatóak lesznek az oldalon.
(a képek/videók forrása http://vaconline.hu , http://dunakanyar.hu , http://estv.hu )
