Váci Gastro blog

Kedves Váciak! Az a nagy büdös szerencsénk, hogy egy olyan városban tengetjük napjainkat, ahol a vendégül látó helyek döntő többségének igazi történelme és története van! A falak, a téglák mesélni tudnak és ha figyelmesen fülelünk, mesélnek is! A Curia a város egyik kurriózuma, amiről talán sokat hallottatok már, de szerintem méltatlanul kevesen látogattátok meg! Azért annyira ne szaladjatok, ma hétfőn (és vasárnap) sajnos zárva tart, de egyébként szabad a csók! A borozó megnyitása és maga a Curia épület felújítása 2006. végére tehető, akkoriban, pontosabban szeptember 22.-én nyitották meg a felújított főteret is. Az épület azzal a felhatalmazással kapta meg kezelésbe a Víg házaspár (Gyula és Ági), hogy egy bormúzeumot és a földszinten egy kortárs galériát kell üzemeltetnie, amelynek maradéktalanul eleget is tett. (Érdekességképp megemlítem, hogy szintén a földszinten található Csokizót korábban a Víg család gyermekei üzemeltették)

A pince jelenlegi patinás, hangulatos arculatát hosszú hónapok kemény munkájával érték el, ahogy Ágitól megtudtam, az eredeti pincében közel 1 méter magasan állt a föld, a sitt. A felsőbb helységek vízvezetékei, elektromos kábelei hálózták be a pincehelységeket, elsőre hihetetlennek tűnt, hogy valaha emberi külsőt kaphat a Curia pincéje.

A lehangoló kezdeti állapotok:

A pontos pinceméret közel 140nm2, három hajós elrendezésű. A szűk lépcsőkön lebaktatva egy kisebb helységbe kerülünk, többnyire itt folyik a kóstoltatás, borozgatás 2 rövidebb, 1 hosszabb asztallal, felszolgálópulttal, borhűtővel, az egyik falon plafonig pakolt bortárolóval! Ebből a helységből nyílik maga a múzeum, több folyosóval, amelyből az első jobbra szintén egy kóstoló helység, amely köré egy üvegvitrin épült, mögötte sorakoznak a történetükről beszélő palackok. A belső helység falain több, mint 2000 palack sorakozik fel, ebből közel 800 tokaji, ami után már mondanom sem kell, hogy ez a pince az ország legnagyobb tokaji gyűjteménye! A múzeum kialakítása teljesen saját tervezésű és kivitelezésű, mivel a felhasználható falfelület véges volt, a palackok egy részét a plafonról lógatják be, amely még hangulatosabbá teszi a szemlét! Számos palack mellé felkerült érdekessége, története is, illetve az adott korszakra jellemző kis anekdota is egy apró kis papírlapra. Ettől viszont sokkal bőségesebb és már-már felfoghatatlan az a tudás, ami Gyulabácsi fejében van a magyar borokról, azon belül is a tokaji borok történetéről. Nem nagyon van olyan tokaji palack, amiről ne hallott volna, vagy ne fűződne hozzá egy érdekes története, ezért kérdezzük őt bátran! (..már ha nem kezd el magától mesélni, ami mellett gyorsan legurul néhány pohárka bor..) A tulajdonos által vezetett fórum egyedi abban a tekintetben, hogy egy olyan origót, kiindulópontot ad a tokaji bor kedvelőinek, amit máshol sehol nem találna meg. Mindennapi témák az aszuhamisítás, sokan kell, hogy itt szembesüljenek, több százezer forintot költöttek el jóhiszeműen egy garantáltan hamis palackra. Természetesen ugyanitt szert tehetünk ritka, de hiteles palackcsodákra is!

Kis kitérőt tartanánk, amit bőven megszolgált a közel 500 éves Curia épülete! Az épület az 1500-as évek elején épült, az eredeti 1520-as épülettábla a pince lejáratával szemben található jelenleg is. Bort itt először 1747-ben mértek a találóan "Kúria" nevű söröző/borozóban. Adózás és adók már akkorban is voltak, jellemző, hogy évi 50 dénár adót kellett fizetni akónként a városnak, amely adót 1787-ben II. József eltörölt, majd 1791-ben ismét bevezették. Váci lakos saját házában 10 dénárért mérhetett bort, de ezen jogát is folyamatosan nyírbálta a Püspöki uradalom.

1770-ben a felsőbb szinteken már működött a Curia szálló, egészen az 1900-as évekig. Ezekben az években az emeleten már kialakítottak egy méretes színháztermet, ahol gyakoriak voltak a szüreti bálok is és később moziként is üzemelt! A jelenlegi pincét, ahogy korábban írtam, 2006 nyarának végén kezdték ismét használható állapotba hozni, a régi vakolat leverése után számos eredeti, 1800-as (és korábbi) évekbeli falmaradvány került elő, az eredeti pince részeként. A pince többi részét az 1870-es években építették.

 

Hamar átszaladtam a tulajdonos házaspáron és az ő történetükön.. Hogyan is indult ez a már-már megalomán gyűjtőszenvedély? Erről kérdeztem Vígné Ágit, aki egy pohár finom Lelovits Carbernet mellett válaszolt a kérdéseimre.

VG - Alapvetően mi a foglalkozásotok, honnan indultatok, hol ismertétek meg egymást?
Ági - A vasútnál , MÁV-nál dolgoztunk, innen az ismerettség, a bor szeretete pedig az évek alatt rakódott ránk.

VG - Mikor és mivel kezdődött a gyűjtőszenvedély?
Ági -1978-ban kezdődött, többnyire ajándékba kapott és az akkoriban kereskedelmi forgalomban kapható, nemritkán kétes minőségű palackokkal. Nemcsak a borokat, hanem azok cimkéit is gyűjtüttök, ezek most megtalálhatóak a Curia falain elhelyezett tablókban! A borokat akkoriban többnyire a szekrény tetején tároltuk, jónéhány palackot az akkoriban legjobb beszerzési forrásból, benzinkutakról vásároltuk.  A 90-es évekre, amikor nagyjából 100-200 darabosra duzzadt a gyűjtemény, egy 35m2-es verőcei pincébe helyeztük el . Időközben férjem, Gyula szenvedélyévé vált a tokaji bor története és az érdekes palackok gyűjtése.

VG - Hogyan került képbe a Curia épülete? Sikerült elérnetek azt, ami az eredeti ötlet, cél volt?
Ági - Az új váci főtér 2006. szeptemberében nyílt meg, az ezzel egyidőben felújított Curia épülete pedig méltó helyszínnek tűnt egy Borozó és Bormúzeum létrehozására. A pince mérete és klímája szintén előnyös volt, így nem volt kérdéses, hogy itt valósítjuk meg régi álmunkat. A borozó mellett a földszinti terem állandó kiállításoknak ad helyet (jelenleg épp Sajdik Ferenc állandó életműkiállítása látható itt!), de ez mellett folyamatos programokkal próbáljuk megmozgatni a váci lakosokat, borisszákat!

Ezt csak megerősíteni tudom, évek óta sikeresen zajlik a Forraltbor főző verseny, Téltemetés (Kocsonyafőző verseny) és emlékezzünk meg a minden évben felállított forraltboros Jurtára is a tér sarkán! Érdemes figyelemmel követni a borozó weboldalát is, de mégjobb személyesen érdeklődni a házaspárnál, hogy naprakészek legyünk az itt zajló programokról. Gyakoriak az egy adott borvidékre, vagy bortípusra felépített kóstolók, én legutóbb a Szeleshát pincészet kóstolósorát ízleltem végig Árpi barátommal egy borgőzös este keretében! Hazudok, legutóbb szintén Árpival tokaji "hordómintákat" kóstoltunk, száraz szamorodnit, seprű aszut és úgy fejreálltunk, hogy ihajj.. A borok lehetnek tökéletesek, de a történetük nélkül nem teljes a kép.. a kóstolókon ezt sem kell nélkülöznünk, mind Ági, mint Gyula naprakészen mesél a poharazás mellé. Érkezhetünk korgó gyomorral is a pincébe, a paraszttál remekbe szabott! Házi mangalicaszalonnal, tepertő, házikolbász, csalamádé, paprika.. Hagymalekváros májkrémes kenyér, zsíroskenyér.. Sajttál, gyümölcsökkel.. ide több nem is kell! 

Ritka és megbecsülendő az a vendéglátóhely, ahol maga a tulajdonos egyben a felszolgáló is, itt Gyula és Ági tüsténkedik felváltva és így tud hiteles maradni a hely. 2 éve nyáron egy fiatal lányka segített be nekik, de inkább csak lassította a kiszolgálást, így Gyulabácsiék is hamar belátták gondolom, hogy nincs mese, nekik kell kézbe venni a dolgokat :) Egy borozó többnyire a nyugalom szigete, megáll az idő, szépen lassan kortyoljuk el a kikért nedűt. Lehet, hogy furán hangzik, de a bor bizonyos szinten a bizalom itala is. Nekem ez abban kerekedik ki leginkább, amikor Gyulabá képes eltűnni egy félórára úgy a borozóból, hogy konkrétan "rámbízza", a vendégre a helyet és hiába van előttem a kibontott üveg, fel sem merülne bennem, hogy magam töltsek.. :) Egyébként is, a Curiában alaptézis, hogy kóstolót kapunk a kért borból, ami még nem kötelez semmire és habár a borlap szinte végeláthatatlan, nem kell elvesznünk benne. Tegyünk említést arra, hogy milyen jellegű bort szeretnénk inni, milyen hangulatunk van és nem fogunk csalódni. Ha egy testes vörös démonhoz van kedvünk, percek alatt a poharunkban van.. ha egy szalmasárga negédes aszut szopogatnánk el, vakon azt kapjuk, amit az ízlelőbimbóinkon már vártunk. Ha fröccsöznénk vagy csak leöblítenénk egy testes vöröset,  előkerül a házi szóda és ha olyan baráttal érkezünk, aki nem fogyaszt alkoholt, szomjan nem marad, ugyanis előkerül a teljesen alkoholmentes, pasztőrizált, gyerekek által is fogyasztható gyerekbor :)

A fröccs igazi hungaricum!
Feltalálta: Jedlik Ányos. Igen, a dinamó atyja.
Névadója: Vörösmarty Mihály
Névadás helye: Fót

Kisfröccs = 1 dl bor + 1 dl szódavíz
Nagyfröccs = 2 dl bor + 1 dl szódavíz
Hosszúlépés = 2 dl szódavíz + 1dl bor
Házmester = 3dl bor + 2 dl víz
Háziúr = 4 dl bor + 1 dl szódavíz
Mafla = 5 dl bor + 5 dl szódavíz

Nem beszéltünk még az árakról, habár az árlistát már belinkeltem, picivel feljebb. A borok döntő többségét decinként kikérhetjük, így bevállalható egy komolyabb tétel is. Általánosságban elmondható, hogy nagyjából kicsivel beszerzési ár fölött alakulnak a borok árai, gondoltak a szerényebb pénztárcájú borisszákra is, de kimondottan ritkaságok is előfordulnak szépszámban! Alkalmanként olyan borokat is csapra vernek, amelyek 50-60-70 évesek, az igazán értékes aszucsodákat pedig kristálykanálból szolgálják fel, szó szerint cseppenként! A borok többsége meg is vásárolható, ha épp nincs raktáron, Gyulabácsi beszerzi záros határidőn belül. Asztalt még nem foglaltunk soha, habár főleg hétvége felé elég szépen tele tud lenni a pince! Ha éhesen vágunk neki, érdemes lehet lecsörögni telefonom, hogy kezdjék el készíteni a paraszttálat, mert amint telítődik a pince, némileg lassul a kiszolgálás. 

Gyulabácsi gondolatai a cikkben említett fórumról:
 

"Ismertek, én vagyok az örök kételkedő. Pár évtizede foglalkozom az aszúkkal. és vénségemre mindig ha meglátok egy palackot felmerül bennem egy-két kérdés.Én is megvettem tudatlanul minden hamisítványt az elején. Szóval megfizettem a tanuló pénzt.

Azzal nem értek egyet, hogy részletesen publikáljuk miről lehet felismerni egy bizonytalan erdetű aszút. Van sok-sok apró jellemző és ha ezeket ismerjük akkor feltűnik, hogy valamelyik nem illek egy adott palackra. Ha szép lassan gyarapszik az ember ez irányú ismerete, akkor kénytelen a gyűjtemény egyes palackjait át minősíteni. Átrakni a hamis kategóriába.

Ha ezeket a jellemzőket, melyet használok az összehasonlításkor szépen leírnám és még képet is mellékelnék hozzá, akkor holnaptól már nem tudnánk különbséget tenni az eredeti és a hamis palack között. A hamisítók használnák fel először az új ismereteket.
Én nagyon fontosnak tarton a saját gyűjteményt. Egy bort akkor kell megvenni amikor az megjelenik a piacon és nálunk a pincében korosodjon. Ezek lesznek a viszonyítási, referencia palackok.

Van egy másik terület is amelyről nem szoktnk beszélni, pedig nagyon fontos. A magyar bor történelme, régi idők borkultúrája. Minél többet ismer belőle az ember,annál könyebben felismeri a hamis palackot. Itt a fórumon is előfordult már párszor, hogy én ragaszkodtam a hamis jelzőhöz míg a többiek a palackot eredetinek tartották. Nem írtam le, de volt a palackot egy ordító nagy hiba. Ezt csak az veheti észre aki ismeri az adott korszakra jellemző állami ellenőrzőjegy használatának folyamatát. A lényeg, arra kell törekedni, hogy egy gyűjtő mindíg többet tudjon , legyen részletesebb ismerete, mint a hamisítónak. Ez lépés előnyt jelent. Ha eljöttök hozzám, akkor szivesen mesélek erről a területről, de publikálni jelenleg nem szándékozom. Ez nagyon érdekes egy terület, ha valakit megfertőz akkor egy életen át izgatja. "

Nem árulok el titkot, gyengém a borozó (és a borok is), ebben a pincében pedig tökéletesen együtt van a hangulat, a tudás és a finomabbnál-finomabb borok is. Sokan csak az ódon pince lépcsőjének kapujáig merészkednek, a lépcső valóban komor, a lenti hangulat viszont épp ellenkezőleg! Merészkedj le még a héten, tegyél egy próbát a Vig házaspárral, vajon eltalálják e az ízlésedet! (aztán jelezz vissza nekem! ;) Ja igen és wifi van, térerő viszont nincs, lévén pincében vagyunk...!

A következő cikkünkben arról lesz szó, hogy mi köze volt Vácnak a múltban a szölészethez, szölőtermesztéshez, borászathoz, mert kutatómunkáim szerint volt! :)

Nagyobb térképre váltás

Váci Curia Borház és Borgyűjteménytár
2600 Vác, Március 15. tér 20.

Borozó nyitva tartása
kedd - csütörtök: 14:00 - 22:00,
péntek, szombat: 14:00 - 01:00
vasárnap, hétfő: zárva

Asztalfoglalás: 06-27-307-238
email: curiaborhaz@invitel.hu

Cikkek a vendéglátóhelyről:
http://www.fn.hu/kiallitasok/20080404/mit_kapott_acel_elvtars_furmint/

Értékelés: 10/9

+ a környék és a város legnagyobb borválasztéka
+ megfizethető árak, igényes, hangulatos környezet
- sok vendégnél lassú, akadozó kiszolgálás
- tetszetős weblap, de lehetne kicsit naprakészebb

(képek forrása: curia.hu, Internet)

..és végül Gyulabá a kertben diót tör..:)