Váci Gastro blog

A mai nap egy kedves emléket felidéző bort ajánlanék nektek, a soproni Pfneiszl pincészettől. Péter és Edina barátainkkal kitaláltuk, hogy 2010 április közepén nekivágunk felfedezni Sopront és környékét, így jutottunk el Sopron szerintem legjobb éttermébe, az Erhardt-ba. Tipikusan az az étterem, amiére _csak_ megéri leugrani Sopronba, bármennyire is rongyrázásnak tűnik ez első hallatra. (Egyébként az egész vacigastro.hu blog ötlete ezen a soproni 4 napon pattant ki a fejünkből! ;)

Az étterem iszonyat hangulatos, zegzugos, a felszolgálók kedvesen profik, a 4 nap alatt, amig a városban voltunk, 2x is felkerestük őket. A leghangulatosabb talán a pincében lévő boroshelységből kialakított kis terem, az ételekről pedig.. hát b.szarás finomak! Szóval bor.. hiába gyűjtöm évek óta a borokat, nagyon sokmindent kell pótolnom, az alapoktól építkezem. Pfneiszl-éket sem kóstoltam még, hallottam már róluk, de nulla tapasztalat. Aztán az Erhardt-ban bevállaltunk egy borkóstoló sort, amit vétek lett volna kihagyni és itt bukkant fel néhány tétel a pincészettől. (a Tangó cuveé és a cikk ötletadója, az Újra együtt)

Az ilyen kóstolókban az a jó, hogy csak 1-1 decit szolgálnak fel, tehát ha okosan műveli az ember, nem áll fejre, mégis számos fehér, vörös és rosébort be tud kóstolni. (Az Erhardt pincére volt olyan kedves, hogy az alapban 5 boros kóstolom végül 7 tételes lett)

Az Újra együtt egy kékfrankos bor, 12,5-ös alkohollal, ami olyan közepesnek számit a vörösek között. A pincészet egyik alapbora, ez az árában is megmutatkozik, 7 EUR, itthon a legolcsóbban talán a METRO-ban kapható, 1500Ft körül, de a Tescoban is ki lehet fogni. A bort 2004 óta palackozzák, igazából egy egyszerű kis vörös, mégis, akik szeretnének beletanulgatni a borkóstolásba, nagyon jó tanítomester ez a palack. Tipikusan az a bor, amit szellőztetni (dekantálni) kell, elsőre ugyanis sem az illata (konkrétan tehénvizelet), sem az íze nem tükrözi azt, amire egyébként képes. Pár órás, de inkább 1 napos pihentetés után már egyértelműen érezhetőek a gyümölcsök a borban, eper, málna és meggy, egy kis édeskés utóíz. Itatja magát, nehogy fröccsnek csapassuk fel! :) Egy alapszabály, amit érdemes megjegyezni. Borból, jó borbol mindig minimum 2 palackot érdemes vásárolni, ugyanis ha társaságban elfogy 1 palack és ízlett a csapatnak, nincs annál kellemetlenebb, hogy nem lehet utántölteni! A kezdőszőlész blogot muszáj beidéznem, náluk jobban én sem tudnám jellemezni a nedüt!

"Olyan bor amit nem veszünk észre hogy megittuk, de utána rájövünk hogy jólesett és mégis emlékszünk rá. Úgyis mondhatnók, hogy szépen van komponálva, összerakva. Áráért meg főleg. Kár, hogy nem sok helyen lehet hozzájutni. Megérdemelné."

Amit egyébként még érdemes tudni a pincészertől. Nevükből már adódik, német származásúak, a pincészet '93-ban alakult. A Pfneisl házaspár 2 lánya viszi jelenleg a borászatot, Birgit és Katrin és hát megy a szekér. A soproni borok egyre híresebbek itthon is és külföldön is. 

.. és ha már Sopronig utaztunk, elugrottunk megnézni a Fertő tavat, a tó partján pedig Fertőrákost. A cél Ráspi éttereme volt. Nincs közel, Váctól legalábbis semmiképpen, de ha tehetitek, egyszer menjetek el. Az étterem és maga a falu is gyönyörű, de szó szerint. Az ételekről pedig.. kár,hogy Péter és Edina barátom, illetve kedves feleségem nem ír cikkeket. Botrányosan finom volt minden falat és minden egyes forintját megérte az a délutánunk... Én medvehagymakrém levest ettem, apró kis pirított sonkadarabokkal, feleségem halászlevet, de valami eszement finomat. Edina azthiszem sült halat, Péterre meg..őszintén nem emlékszem. Remélem egyszer még visszajutunk! (Ráspit egyébként nagyon sokan nem szeretik, állítólag meglehetősen fura stílusa van, de minket az étterem és az étkek meggyőztek..)