... rendben, igérem a következő cikk friss lesz és ropogós, de annyira közel állt a szívemhez ez a hely, hogy mindegy emléket állítva meg kell emlékeznem róla! A bő 1 hónapos kihagyást pedig nézzétek el nekem, volt nyaralás, munka, de a legfontosabb dolog, hogy kiscsaládunk durván 3 hét múlva egy kisemberrel gyarapodik és az erre való felkészülés rendesen lekötötte a szabad energiákat :)

Hogy miért "Sörlépcső"? Ezt az akkori tulaj tudná megmondani, de 2 tippem van..egyik a meghatározó lépcső a bejárat után, amit néhány sör után már nehéz volt megtenni:

a másik a Sörlépcső szó jelentése:

Szóval ott tartottunk, hogy Sörlépcső. Az étterem életét 3 szakaszra bonthatjuk, voltak benne fénykorok, mélypontok, mára már csak egy zárt bádogajtó néz ránk búsan a főtér sarkán, egészen pontosan a Március 15. tér 27. szám alatt. A hely maga zsenge középiskolás koromban azthiszem munkaruházati bolt volt, a műhelyköpenyem szerintem itt vettem :) (igen, akkor még volt műhelyköpeny, na meg Műhely (Lőwy-Boronkay) és munkaruházati bolt is). A ruházati bolt dohos, meglehetősen egyedi szagát átvette a később helyére épült étterem is és összességében nagyon hangulatos vendéglátóhelyet hoztak ki belőle. Kicsit talán eldugott volt, kicsit alulreklámozott, de kitermelt egy korrekt és visszajáró vendégkört. Volt, akit megosztott a "föld alatti" helyszín, tavasszal, nyáron az emberek szeretnek a levegőn, a napfényben lenni, enni-inni, de mégis sokakat kimondottan az egyedi hangulat csábított le a mélybe. Egyébként nemtudom a kedves olvasó tudja e, Vác belvárosa alatt húzódik egy meglehetősen szerteágazó pincerendszer, amely egészen a Konstantin (nekünk Váciaknak "Dóm-tér"-ig tart, konkrétan a régi Madách gimi alagsora több km alagutat rejt. Annó nővérem középsulis osztálytársai több túrát is tettek ezeken a zegzugos ösvényeken, amig bizonyos Krák gondnok úr el nem csípte őket :) Visszakanyarodva a cikkünk témáját adó Sörlépcsőhöz, az étterem egy életszakaszában szó volt arról is, hogy egy további pincerészt nyitnak meg hozzá bővülésképpen a mostani "Pikmajer" barkácsbolt alatt, de erről később.

I. fejezet - Sörlépcső
 

Közel 9 éve, 2001 végefelé nyílt meg a hely, 3 tulajdonos indította útjára. Egyikük, bizonyos Kalecz Sándor neve a váci Traffalgárból is ismerős lehet, ugyanis ittis tevékeny részt vett az üzletvezetésben. Minden adott volt az étterem sikeréhez, habár a cégér főleg Sörözőként mutatta a helyet. Először is hivogató volt a fura név, Sörlépcső.. mi lehet ez? ide le kell menni, meg kell nézni! A lépcsők egyébként meglehetősen érdekes kiosztásúak voltak és azok a mai napig, mivel műemlék jellegű az épület, a felújjítás során eredeti méretükben és lépésközükben kellett hagyni őket. (volt is pár esés) Az első kialakításban a belső rész volt az étterem rész asztalokkal, hátul egy apró konyha, a levezető lépcső jobbján helyezkedett el a bárpult. A belső térben meglehetősen magas a belmagasság, a plafon, az étteremrészbe vezető boltív ódon kövekből épült, több 100 éves lehet. A plafonról egy izléses sokágú csillár lóg le, körbe fa borítás a falakon tükrökkel megbolondítva, hogy tovább nagyítsák az egyébként nem túl nagy teret. Majdnem kihagytam, itt volt először a városban sörös zsiráf.. :) A konyha parádés volt, "Pönye" (Kuffart Gábor) és Varga Karcsi szakácsokkal és egy profi étlappal.

(Pönye jelenleg a budapesti Búsúló Juhászban alkot, Karcsi pedig a Barlang étveremben).

Párommal gyakran ugrottunk le ide ebédelni, vacsorázni,  kedvencem a sajtbundában sütött csirke volt, valami brutál adag.. a mai napig összefut a számban a nyál, ha rá gondolok! Külön pluszpont volt nekünk, hogy a belső részben nem lehetett dohányozni, csak kint, később ez sajnos megváltozott, részben a hely profiljával együtt. Az árak is rendben voltak, ráadásul a törzsvendégek kedvezményt kaptak, hála a figyelmes felszolgálóknak.

El is érkeztünk az étterem újabb pozitívumához, a pincércsapat is nagyon kellemesen alakult, Szazsiról (Galambosi Balázs), Somáról és Tomiról (Oroszi Tamás) illik megemlékezni! Na és ami miatt nálam top volt a hely, az az, hogy szívemnek igen kedves belga söröket tartottak (csapolt blond/dark Leffe, Hoegaarden) és kapható volt számos ritka belga palackos, még Scaldis is! (leánykori nevén Bush, az egyik legerősebb, 12%-os sör)

A Scaldis/Bush-ról annyit érdemes tudni, hogy egy tradicionális belga sör, az 1700-as évek végétől gyártják és meglehetősen fura íze miatt nem mindenki szereti. Egy barátom szerint a szénsavas vodkára hajaz, tény, 2 üvegtől egy egész estés vidámság garantált. Szobahőmérsékleten javasolják a fogyasztását, akár aperitifként is, bár szerintem hűtőhidegen tökéletes. Előszőr pesten, az Old Amsterdamban ittam, teljesen kiütött.. minden tekintetben.. szerelmes lettem :) Akkoriban (2000 végén járunk) még csak pár helyen lehetett kapni az országban, pesten 3 és talán még egy miskolci belga sörözőben. A mi beszerzési forrásunk az Old Amsterdam volt, a pultosok egy idő után már nem is néztek hülyének, ha este, meló után szatyorral mentünk be hozzájuk. Tudni kell,hogy a Bush már akkor sem volt olcsó, 650ft volt a 2,5dl-es nedü és soha nem felejtem el, amikor egy miskolctapolcai buli kapcsán 10 üveggel vásároltunk belőle. Aztán a buli első napján mind elfogyott, mert mindenki meg akarta kóstolni.. Mit volt mit tenni, felhívtuk a másnap érkező PolczPeti barátom, h ugorjon már be az Old-ba pár üvegért..aztán lent megjelent 1 kartonnal :) Aki megkóstolná, Váchoz legközelebb Gödön kapható a belga sörházban (890ft !! , a weblapjukon el van írva, NEM 3.3dl-es, csak 2,5 ), illetve nagyobb tételben budán ITT kapható. Ez a kép legyen örök mementő e remek sör és a remek buli emlékére (plusszfeladat: számold meg és szorozd ki!)

 

Ami nekem már az elejétől fura volt, hogy soha nem láttam lent a tulajdonost, csak a beosztottakat. Pedig voltam lent délelőtt nyitásra, délben, este.. A felszolgálókon sosem éreztem, hogy valami nem lenne kerek, a hangulat, nekem, kívülállónak mindig tökéletes volt, ebben persze a tetemes mennyiségű belga sör vásárlása is nagy szerepet vállalt:) Óriási bulik voltak az étteremben, Kornél barátom 30. szülinapját itt ünnepelte, Monostori Gabi keverte a lemezeket,  jellemzően este 10re elfogyott az összes Jager, a közeli benzinkútról kellett utánpótolni.

2003 körül aztán lehetett hallani pletykákat, hogy nem úgy megy, a hely, ahogy kellene, a vezetőség nem igazán vállal szerepet az étterem mindennapjaiban. Nekem onnan tünt fel, hogy gáz van, hogy nem rendeltek többé Bush-t :( Azthiszem talán 2004-ig húzta a hely a haláltusát, tény, a végefele előfordult, hogy bizonyos étlapon szereplő kaják nem voltak rendelhetők. Ezek mondjuk máshol is előfordulhatnak, de mellé meg olyan pletykákat is hallott az ember, hogy az utolsó hónapokban a mosogatónővel vásároltattak be a konyhára és a 3 tulajdonos viszonya is romlásnak indult.. Szóval 2004 végére lakat került a bejáratra, majd sokáig csend honolt.

Amikor még ment a szekér és pörögtek a bulik:

A korszak végének  meghatározó képe: (balra a Sörlépcső) :

II. fejezet - 15.27

2006 nyarán járunk, a lépcső ajtaja durván másfél éve lakat alatt. Egy váci titán, Felbert Péter perspektívát lát a helyben, Kleberc Tamás barátjával belevágnak az étterem felújjításába, átalakításába. Eltűnik a söröző jelleg (és sajnos a belga sörök többsége is), jelentősen átalakul a belső tér.

A lépcső alján lévő pult megszűnik, helyette egy 2 asztalos, nem dohányzó sarok kel életre. Egy monumentális és mondhatni extravagáns pult épül a belső helységben, jobbkéz felől, balra pedig egy emelvényen terül el a maradék 5-6 asztal. Elkészül egy U alakú, kárpitozott fotel is, amely végigfut a belső tér teljes baloldalán. A plafonon egy érdekes deszkából készült kompozició trónol, bekerül egy vászon, egy projector és kicsit frissül a hangtechnika is.

Eleinte kicsit meglepően mellbevágó a változás, kb feleannyi asztal maradt, a belső rész dohányzó lett, bár kiépítettek elszívást, de innentől már csak úgy tudtál lemenni, hogy garantált volt egy ruhamosás egy vacsi után. Viszont a bárpult igazán hangulatosra sikeredett és úgy összességében az új belső tér. A Sörlépcső egy Bár-rá avanzsált, a pontos neve 15.27. - Grill Bar lett. Az étlap változott, (eltűnt a sajtbundás csirke... :`( viszont a szakácsok maradtak, így az ételek minősége is. Az étterem nevéhez híven főleg a grilles vonulatra álltak rá, minimál leves és desszertkínálat mellett. Itt ettem életemben először Tortilla chipset, igazi házi sütésűt, isteni volt..Isteni! Igazi sör vagy beszélgetés mellé ropogtatni való! Azért egy alkalommal itt is keresni kellett az arcom, meglepődöttségemben, padlizsán krémet kértünk pirítossal párommal, mire Peti közölte, hogy Padlizsánkrém? Hát most nagyon drága a padlizsán.. nincs. Ilyet azért ne..

Mivel kevés volt az asztal, gyakori volt a teltház, a pulton is gyakran végig ültek a verebek, de ettől kialakult egy olyan "klub" hangulat, ami egyedi volt a városban. Olyan hangulat, amilyet korábban, jóval tizenévvel korábban a néhai "Jazz Cafe"-ban (Széchényi utca alagsor, jelenleg Dunaweb Computer) tapasztaltam és éltem meg! A zene tetszetős, a tv szerintem felesleges.. , de így volt egész. Jónéhány bulit magáénak tudhat a 15.27. , szép éveket élt meg a hely. A felszolgálók közül maradt Szazsi és betársult mellé a váci vendéglátózás ismert alakja, Huri is. Idővel a hely nyitott a tér felé is, kisebb bürokráciai harc után kikerült a tér felőli frontra néhány asztal, ami valljuk be, tényleg hiányzott.

Borvacsora, farsangi buli..

Időközben történt egy tulajdonostárs váltás, Peti új partnere Tömösváry Zsigmond lett, a kezdeti időkben úgytünt, sikeres és gyümölcsöző lesz a kapcsolat. Talán ebben az időben több lett a program is, többször szerveztek a 15.27.-be borkóstolóval egybekötött vacsorát, ehcte magyar cigányzenével. Tervben volt a cikkem elején említett terület bővítés is, a mostani Pikmajer barkácsbolt alatt lévő pincét vették volna meg és a lépcső alján lévő 2 asztalos beugrónál nyitottak volna egy hosszanti ágat, de ez végül elmaradt. Az egyik tulajdonos markáns elképzelése a helyről, annak koncepciójáról és vezetéséről egyre jobban eltért az új tőkéstárs gondolataitól, így Felbert otthagyta az éttermet, innentől kezdve Tömösváry és párja vezették a 15.27.-et. A 15.27.hu időközben már megszünt, én viszont megmentettem róla néhány albumot, íme:

ALBUM - Étterem
ALBUM - Borvacsora
ALBUM - FARSANG

III. Fejezet - Art Café & Bar
 

Nemcsak a név változott, a személyzet is és nem a rosszmájúság mondatja belőlem, de rossz irányba. A felszolgáló személyzet lecserélődött és ezzel együtt a vendégek is. Az eredetileg sárga falakat világoszöldesre festették, a bútorzat maradt.

A tulajdonos és barátnője

A konyha séfjei is elhagyták a helyet, ami talán még nem is lett volna baj, ha tényleg ráállnak a Café & Bar vonulatra, ehhez nem feltétlenül kell melegkonyha. Valami extra viszont mindenképpen. A korábbi klub (chillout, jazz, easy-listening) zenét felváltotta a house-ra hajazó ticcticc, a vendégkör megváltozott a korai huszonévesek korosztályára. Az Art idején kb 3x voltam lent, egyik alkalommal nem volt csapoltsör, de ez most ne is legyen fontos. Ami fontosabb, eltűnt az egyéniség, a hangulat. Nem azt mondom, hogy meg kellett volna tartani a korábbi vonulatot, viszont valami egyéni ötlet mindenképp elkelt volna. Tényleg nem szeretnék egyoldalúan írni, de én annyit láttam az egészből, hogy szépen magát sorvasztja el a hely, előbb a konyha zárt be teljesen, aztán a teljes Art Café.

Ebből az érából már nincs képem, csupán egyetlen egy, a zárás után nemsokkal, a bejáratról:

Epilógus:

A hely durván 1 éve zárva tart, pedig lenne benne perspektíva, csak kellene tőke, de ami méginkább kellene, az egy lelkes, odaadó tulaj. Lassan vége a nyárnak, szép lassan összepakolják a főtéri napernyőket, szétszedik a dobogókat, az asztalokat is beszedik, reneszánszát élhetné a hely, ha ismét kinyitna. (Csendben megjegyzem, egy Belga sörözővel nagyot lehetne ütni a városban!)