„Gyerünk a Dunába!”
(vendégszerzőnk, Zsu írását olvashatjátok)

Na jó, nem szó szerint értendő. Vagyis, nem kell rögtön Dunának menni, ha épp nem tudsz jobb helyet.  Ugyanis van!

A fenti felkiáltás egy ideje mondjuk úgy: szállóige lett barátaim körében. Mindenki tudja, miről van szó, aki váci: a Duna presszóról. Honlapjuk szerint 25 éve egykézben van a vezetés, talán ettől lehet a hangulat mindig időt állóan kiváló.A barokk főtéren találhatóak, ha épp nem nyár van, kellemesnek mondható félhomály fogad bent minket. A hátsó asztalok alkalmasak akár egy szolid baráti beszélgetésre, alkalmanként pedig élőzene biztosítja a jókedvet. A kiszolgálás mindig barátságos, az italok és kávék minősége magas színvonalnak örvend már több évtizede. Érdemes megkóstolni a melegszendvicsüket, amely mindig finom és a városnézéstől elfáradt turistáknak pénztárcakímélő megoldás lehet. Friss napilapok állnak rendelkezésre, hogy akár a reggeli híreket egy kávé mellett átlapozhassuk, mielőtt elindulna a nap. Szemben velük található a már korábban említett Desszert szalon többek között. Nyáron remek a kiülős teraszuk, ahol gyönyörködhetünk a főtér szépségében és a váci fiatalok forgatagában.

Duna Presszó
2600 Vác, Március 15. tér 13.
06 27 310 569
dunasarok@dunaweb.hu
http://www.dunapresszo.hu/

Nyitvatartás (feldolgozás alatt)
Wifi van
Térkép

Értékelés: 10/7

+ barátságos árak
- nincs nem dohányzó rész 

Folytatás a blogtulajdonos gondolataival:

Azthiszem nem lövök nagyon mellé, amikor kijelentem, hogy a főtér és környéki, jó értelemben vett "kocsmák" forgalma akkor kezdett megcsappanni jelentősen, amikor (számomra mai napig érthetetlen módon) szépen kipaterolták először a Madách gimit, majd a Boronkay-t (Lőwy) a dómtérről. Az akkori diákok jelentős többségének mai napig ismerősen cseng a dunaparti "Lerakat", a fürdő sarkán lévő "104-es" (ma Váczi Sörház) vagy éppen mai postunk névadója, a "Duna"... Akkoriban a Boronkay állandóan nyitvafelejetett hátsó kapuja jelentette magát a szabadságot, a Dunapresszó pedig a béke egyik szigetét. A sziget kapitánya pedig tudomásom szerint még mindig az a Kászon Gabriella, aki több, mint 25 éve vezeti a presszót. A most világos, csillogó belső akkoriban teljesen máshogy nézett ki, komor sötét hely volt. Ha jól emlékszem feketék voltak a falak és a pult is.  A sűrű cigarettafüst pillanatok alatt beleevődött a ruhádba, mivel a hátsó részen ablakot nyitva soha nem láttam (talán be is volt szögelve?). Ezt a részt sötét és vastag függöny választotta le az előtértől, de itt volt a hely szíve is, a billiárdasztal és később néhány játékgép! Azthiszem be is mutattam a béke szigetének akkori kellékeit :) Soha nem felejtem el, amikor egy szerdai lyukasóra egy majd egésznapos lógással végződött, mondhatni önhibánkon kívül! Lajosbá (dr. Molnár Lajos, az iskola akkori igazgatója) megjelent a kávézóban egy úrral és szemmel láthatólag komoly tárgyalásokba kezdtek. Az órák peregtek, a tárgyalás csak húzódott, húzódott, mi pedig hátul gubasztottunk csendben. 

Kiváncsi vagy, mi volt a Duna presszó helyén korábban? A profil hasonló volt, bizonyos Vasas család üzemeltetett itt egy cukrászdát, kávézót. Délutánonként Spányik Berci zongorázott (élőzene! most hol van ilyen?) és szeretett nagymamám elbeszélése alapján akkoriban az egyik legjobb szórakozóhely volt!

Na azóta a presszó rendesen átalakult, akkoriban még asztalok sem voltak a bejárat előtt, csak néhány beton virágtartó. Nem is nagyon fértek volna el, akkoriban ugyanis a tér még nem volt egy szintben a presszó teraszával, a gyalogosközlekedés közvetlen az üzlet előtt zajlott. A presszó weboldala javarészt rendben van, de információt azt keveset tartalmaz. Egy itallap, néhány friss fénykép bőven elférne az a 4 "lap" mellett, amivel jelenleg az oldal rendelkezik. A jelenlegi utcafront, belső tér tetszetős, levegős, tiszta. Az Eszterházy utca felől viszont ráférne egy kiadós tatarozás, a fal omladozik és mindent ellep a galambfekália. Ez természetesen nem csak a Duna presszó problémája, az Eszterházy utca konkrétan a város egyik szégyene. Azt az utcát, amelyen az egyik legforgalmasabb turistaátjáró a dunapartra, szégyen ilyen állagban mutatni a látogatóknak. Naponta több száz gyerek bicajozik le itt a komp irányába és nem ritkán akkorákat esnek a girbe-görbe macskaköves, egyik oldalán feljesen felbontott utcában, hogy már nekem fáj. Illetve ha már a főtér sétáló övezet, mit keresnek ebben az utcában autók? Ja, hogy a képviselő urak autói... az más.

Epilógus: Nekem régi diákkori emlék a "Duna", ezért nagyon lelkesen kerestem fel őket, olyan lelkesen, mint ahogy nekilendültem az oldal szerkesztésének. Azt is el kell mondjam, hogy eddig mindenhol pozitívan fogadtak, ugyan több tulajdonos meglepődött, hogy az oldal teljesen nonprofit jelleggel készül, de partnereknek bizonyultak. Legnagyobb sajnálatomra a Dunában ez kicsit másképp alakult. A tulajdonos hölggyel nem sikerült találkoznom , csak egy Úrral, aki mint ügyvezető lett nekem "bemutatva". Érezhetően nem volt rám ideje (5 perc), többször jelezte, hogy nekik itt a főtéren nincs szükségük reklámra. (ingyen sem) Szerettem volna egy kisebb interjút készíteni vele, a múltról, jelenről és a jövőről, de 1 képeslapon kívül semmilyen egyéni, önállő "gondolatot" nem kaptam. (! lapot egyébként köszönöm!)

Végül pedig egy kép az emlegetett Eszterházy utcai frontról: